Futás!

Az OCR versenyek több fontos részből állnak! Az egyik az akadályok, amiket teljesíteni kell, egy másik fontos tényező pedig a futás. Aki sikeres versenyző szeretne lenni, annak ebből adódóan, két dologra kell törekednie! Az egyik az úgynevezett akadály immunitás, a másik pedig a jó futásteljesítmény. Az akadályimmunitás eléréséhez rengeteg gyakorlásra van szükség, és sok edzésre. A futásteljesítmény fokozására pedig rengeteg futásra és kardio edzésre. Ebben a témában adnék egy tippet olyan futóknak, akik már futnak heti 3 alkalommal, de nincs különösebb terv benne. A heti három futás ne ugyanolyan fix, közepes tempóban elkövetett futás legyen! Az egyik legyen egy intervallum edzés! Kb. 1 km bemelegítő futás után 1:2 arányú szakaszokat fussunk erős tempó és laza kocogás váltogatásával. Például 200 méter tempó, 400 méter kocogás. Edzettségi szinttől függően a tempós futást lehet növelni. Legyen egy normál tempójú futás, ami az eddig megszokott táv legyen, sokaknál ez 10 kilométer vagy ehhez közeli. A harmadik futás legyen egy hosszabb táv! Ha mondjuk a korábbi átlag táv 10 kilométer volt, akkor ez legyen 15! A futó napok között legyen pihenőnap, amikor más jellegű keresztedzést lehet és ajánlott is végezni! A fejlődés garantált, de természetesen csak éppen belekóstoltunk ezzel az OCR versenyzéshez szükséges lépésekbe. A táplálkozás, pihenés, rutin és sok más szükséges, de kezdje el mindenki valahol! További hasznos tippekért és tanácsokért rendszeresen látogass vissza az oldalunkra! Sok sikert!

Erőnléti edzések az OCR-ben való helytálláshoz!

Egyenetlen terepen futsz, mozgó akadályokon csüngsz, csúszós felületű falakon lépdelsz, mert ilyen az OCR! Kiszámíthatatlan reakciókat kell tegyenek izmaid, mikor egy terepakadály versenyen veszel részt! Emiatt nagyon fontos dolog, hogy az izomzatodat folyamatosan rugalmasan tartsd, mert ez állandó készenlétet kíván tőlük. Bármennyire is furcsán hangzik: a mozgásra csak mozgással tudsz felkészülni. Lényeges a mi sportágunkban a robbanékonyság, amit nem tudunk fenntartani kis ismétlésszámú, nagy súlyokkal végzett edzésekkel - ezért a nagy ismétlésszámú feladatokra kell koncentrálni. Ezáltal nem kell tartanod attól, hogy hatalmas izmokkal fogsz neki állni egy versenynek. Így tisztáztuk is, hogy nem szabad összekeverni az erőnléti edzést a testépítéssel. Közös bennük, hogy mindkettőt lehet súlyzókkal végezni, de alapvető különbség, hogy az erőnléti edzésnek nem feltétele a súlyzó és a konditerem! De közelítsük meg a sportágunk felől egy példával az erőnléti edzések fontosságát és milyenségét! Szinte mindegyik OCR versenyen találkozhatsz kötélmászással. Hogyan készülj fel rá? Mássz kötélre amilyen gyakran csak tudsz! Ha nincs rá lehetőséged, akkor végezz olyan gyakorlatokat, amik felkészítik a megfelelő izomzatot, mert hiába vagy tudatában a jó technikának, ha nem elég erős a szorításod, vagy a felsőtested. Sajnos, ez még kevés lesz ahhoz, hogy sikeresen megüsd a harangot 4-5 méter magasan, tehát egészen az alapokat, az általános erőnlétedet kell fejlesztened, hogy a sportág specifikus edzésbe hatékonyan bele tudj fogni. Figyelni kell arra, hogy az erőnléti edzésekkel elért izomnövekedés ne menjen az állóképesség rovására, mert az kelleni fog az akadályok közötti futásokhoz, és nem utolsó sorban a büntetések végrehajtásához - ha erre egyáltalán sor kerül. 😉 Sok más sportághoz hasonlóan, az akadályfutóknak is minden izomcsoportot edzésben kell tartani, hogy sikeresen, és a lehető legkisebb sérüléssel vegyék az akadályokat, így egyenlő hangsúlyt kell fektetniük a felsőtest, a törzs és a láb izomzatra. Felsőtestedre leginkább a függeszkedő akadályokon van szükség. Legfontosabbak a karizmok, hiszen nélkülük nem tudod a hátizmaidat sem erősíteni. Szorító erőd sem hagyhatod soha visszaesni, mindig válassz olyan gyakorlatokat a felsőtest edzése közben, ahol fontos, hogy az adott eszközt, a lehető legjobban szorítani kelljen. A saját testsúlyos edzések lesznek erre a legjobbak, ha már van megfelelő izomerőd, hogy megtartsd magad. Egyensúlyod megtartásában fontos szerepet játszanak a törzsizmok. Mindig készenlétben állnak, hogy megfelelően kompenzáljanak egy váratlan terhelést, rossz mozdulatot. Figyelj rá, hogy kapjanak elég időt edzés közben, hogy később felszabadultan tudj futni a versenyen. És a futás: ehhez kell a legtöbb izom, de közülük a legjobban a lábaid izom-állóképességére van szükséged. A kardio edzések mellett párhuzamosan figyelmet kell fordítani minden lábizomra is, hogy elég rugalmasak legyenek ahhoz, hogy az ízületeidet a helyükön tartsák - elkerülve egy térd-, vagy bokaficamot. Egy jól felépített erőnléti edzésterv önmagában, vagy akár párhuzamosan alkalmazva a többi elengedhetetlen kardio edzéssel felkészít arra, hogy egy versenynek magabiztosan állj neki, és egy-egy akadályhoz érkezve csak azon kelljen gondolkodnod, hogy hogyan érkezel a földre miután sikeresen teljesítetted azt. ... és irány a következő akadály, ami már nem is biztos, hogy igazi akadály! szerző Kun Róbert "Mind a futás, mind az erőnlét is meghatározó szerepet tölt be egy - egy akadályfutó verseny alatt. A lábaink visznek, a tüdőnk gyújt be, de ha nincs mi elvégezze a "piszkos" munkát az akadályok legyűréséhez, akkor csak hátulról fogjuk szagolni a többieket. 😉 Gyere, próbáld ki, majd készülj velünk a versenyeidre! " szerző: Vivi

Nyújtás!

A nyújtás az edzések elengedhetetlen része. Az edzések előtt izmaink nyújtásával elkerülhetjük a sérüléseket, az edzések végén történő levezető nyújtásokkal pedig a sportolás közben megrövidült izmaink visszanyerik rugalmasságukat, és a másnapi izomlázat is megelőzzük. Természetesen az adott sportágtól, edzésformától függ, hogy milyen izmunkat és hogyan kell nyújtanunk, egy azonban biztos, ne feledkezzünk meg a nyújtásról, mert így számos kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat, és izmaink is fittebbek, egészségesebbek lesznek! Ismerkedjünk meg a nyújtástípusokkal! Az aktív nyújtás során az adott izmot úgy nyújtjuk meg, hogy közben az ellentétes izmot megfeszítjük (például a törzsünkhöz emelt jobb lábunkat balra kezdjük el húzni, miközben a törzsünkkel jobbra fordulunk). A passzív nyújtás ettől abban különbözik, hogy az izom nyújtása valamilyen külső erő (pl. egy másik személy, egy sporteszköz) felhasználásával történik. A passzív nyújtás egyik altípusa a ballisztikus nyújtás, amikor gyors egymásutánban, ritmikusan, rugózva végzünk gyakorlatokat (pl. törzshajlítás). A passzív nyújtás másik altípusa a statikus nyújtás, amely során nem ritmikus módon történik a nyújtás, hanem az izom lassú megnyújtásával és megtartásával. Melegítsünk be! Az izmokat előzetes bemelegítés nélkül TILOS nyújtani! Szükséges, hogy beindítsuk a vérkeringést, amely növeli az izmok hőmérsékletét, amelyek ez által rugalmassá válnak, és sérülés nélkül tudjuk őket nyújtani. Néhány példa a bemelegítéshez:

  • fürge séta, kocogás,
  • ugrókötelezés,
  • körző gyakorlatok,
Nyújtsunk dinamikusan! Az edzések előtt az úgynevezett dinamikus nyújtással tehetjük rugalmassá az izmainkat. Ez a fajta nyújtás az elnevezésével ellentétben nem gyors, ritmikus, rugózó nyújtást jelent, hanem lassú, kontrollált végtaggyakorlatokkal kell dolgoznunk, amelyeket egymás után többször (10-12-szer) is meg kell ismételnünk, a mozgás terjedelmét és sebességét pedig fokozatosan növelnünk. Arra azonban figyeljünk, hogy ha már fájdalmat érzünk, akkor ne erőltessük tovább az adott gyakorlatot! Néhány példa dinamikus nyújtáshoz:
  • kar, csípő, alsóvégtag körzés, törzscsavarás,
  • sétálás közben húzzuk fel a jobb lábunkat a mellkasunk felé és húzzuk balra, miközben a törzsünket fordítsuk jobbra, majd a gyakorlatot ismételjük meg az ellentétes oldalon is.
Nyújtsunk statikusan! Az edzés végeztével következhet a statikus nyújtás, amellyel a megrövidült izmokat tudjuk ismét rugalmas, laza állapotba hozni, valamint az izomlázért felelős tejsav távozását elősegíteni. Hosszú, lassú, legalább 10-60 másodpercig megtartott, egymás után többször megismételt (kb. 3-szor) gyakorlatokkal kell végeznünk a statikus nyújtást. Néhány példa statikus nyújtáshoz:
  • emeljük a karjainkat a fejünk fölé, kulcsoljuk össze őket, fordítsuk át őket és felfelé tolva nyújtsuk meg a vállizmunkat és a karizmunkat,
  • egyik kezünkkel kapaszkodjunk meg valamiben, lépjünk előre, és feszítsük meg a felkarunkat, így nyújtva a mellizmunkat,
  • lógjunk egy húzódzkodó rúdon, így a hátizmunkat tudjuk megnyújtani,
  • emeljük a hátunk mögé az egyik lábunkat, fogjuk meg a lábfejünket, és feszítsük felfelé a lábunkat, így az elülső combunkat tudjuk megnyújtani,
  • tegyük fel az egyik lábunkat egy emelvényre, és a lábfejünket megfogva nyújtsuk meg a hátulsó combunkat,
  • támaszkodjunk két kézzel a falnak, toljuk hátra az egyik lábunkat, és feszítsük meg a vádlinkat.
Nyújtsunk eleget! Természetesen személy és izomcsoport függő, hogy kinek és mennyi ideig tartó nyújtás szükséges, azonban az edzések során (előtt és után) 30 másodperces izomnyújtó gyakorlatot ajánlott beiktatni. Tippek: A nyújtógyakorlatokat mindig az adott edzésformának megfelelően végezzük el. Például futás vagy biciklizésnél a comb és a vádli, míg egy felsőtest edzés esetén a kar, a váll, a hát és a mellizom nyújtása fontos. A nyújtások során légzésünk legyen nyugodt, könnyed, kiegyensúlyozott. Nemcsak edzések előtt és után, hanem pihenőnapokon is nyújthatunk, ezzel még edzettebbé és rugalmasabbá tehetjük izmainkat. A nyújtás a stressz ellen is remek megoldás lehet. Stressz hatására jelentősen megfeszülnek az izmaink (nyakon, háton), ezért ezeket érdemes nyújtanunk, így nyugtatóan hathatunk lelkünkre is. Amire szükséged lehet:
  • kényelmes, sportos ruházat
  • idő és türelem a gyakorlatok elvégzéséhez
Figyelmeztetések: A nyújtógyakorlatokat mindig csak enyhe kellemetlenség érzéséig végezzük, ha már fájdalmat érzünk, ne erőltessük tovább! Kerüljük a ballisztikus, tehát a ritmikus rugózással végzett nyújtásformát, mert rendkívül veszélyes! Emellett nem tesz jót az ízületeknek, ugyanis azok véghelyzetét provokálja, továbbá nem is hatékony, mert sok apró rántást vált ki, amelyek egy összehúzó reflexet indítanak be, amely gátolja a mozgástartomány fokozását!